Interjúk : Álmok nélkül nem érdemes élni |
Álmok nélkül nem érdemes élni
2007.10.20. 12:58
Azt hitték, hogy agytumora volt.
"Álmok nélül nem érdemes élni..."
Valójában azt hitték egyszer, hogy agytumorod van?
Igen. Kb. nyolcéves voltam, amikor elkezdett fájni a fejem, és ez még hat évig meg is maradt. Egyik orvostól a másikig vittek, de senki nem tudta megmondani, hogy mi a baj. Az elején azt hitték, hogy frontérzékeny vagyok, majd azt mondták, hogy agytumorom van. Senkinek nem kívánom azt a hat évet-de legfőképp a tehetetlenséget és a folyamatos várakozást.
Hat év után abbamaradt?
Igen. Egyszer csak megszűnt! Örömömben az égig ugráltam, de aki tudja, hogy milyen a hosszantartó fejfájás, annak nem kell magyaráznom.
Kiderült, hogy mi volt az ok?
Igen. Idegi eredetű volt. Apám a drogfüggősége idején rengeteget vitázott anyámmal, és ezek a balhék teljesen kiborítottak. Mivel senkinek nem mondtam, hogy mennyire fáj nekem azt látni, hogy összeomlik a családom, és magamban tartottam az érzéseimet, valahol ki kellett jönnie a stressznek. Szóval, az én esetemben igaz volt, amit mondani szoktak: minden betegség alapja lelki eredetű. A fejfájásom oka egyépként úgy derült ki,hogy anyukámnak feltűnt, hogy magamba fordultam, és szinte teljes burokban éltem a mindennapjaimat. Elvitt egy pszichológushoz, aki aztán megállapította, hogy a fejfájást kiváltó okokat kizárólag otthon kell kereni.
Meg tudtál bocsátani édesapádnak?
Igen, hiszen idő közben meggyógyult, és egy ideje tiszta. Büszke vagyok rá, hogy végig csinálta a terápiákat, és ma már nem drogozik. Nem mondom, hogy rengeteget látjuk egymást, de nem vagyunk rosszban, hiszen - annak ellenére, hogy éveken keresztül megkeserítette az életünket - mégiscsak ő az apám!
Tanácsot valószínűleg nem tőle kérsz...
Ez így van. Ezért is hívom pótapámnak Jay-Z-t, hiszen minden döntésemt vele beszélem meg. Ráadásul ha feltűnik körülöttem egy pasi, akkor tényleg úgy viselkedik, mint egy féltékeny apuka. Amikor felvett a csapatába, az összes ott dolgozó hímneművel közölte, hogy bármi is történik, én tabu vagyok. Kihangsúlyozta: ha valaki mégis átlépné a felállított határokat, ki lesz rúgva.
Vagyis szigorú szabályok szerint dolgoztok?
Igen, de nem baj, hisze a profi gépezést csak így képes működni. Valószínűleg ettől olyan sikeres ő is - és minden, amibe belevág.
Tudod, hogy rengeteg tinilánynak te vagy a példaképe?
Igen, bár ez hihetetlen - és egyben óriási felelősség. Szerintem ép ésszel ezt fel sem lehet fogni,hiszen ha belegondolok, hogy egy-egy lépésemet hányan követik, kiráz a hideg. Szerintem nagyon fontos, hogy a tinik- és általában a rajongók - ne csak azt lássák, hogy milyen frankó az életünk (menő buliba járunk, és a legtutibb ruhákat hordjuk), hanem azt is, hogy milyen sokat dolgozunk. Egy-egy színpadi produkcióért gyakran heteket izzadunk atáncteremben, és van, hogy a végkimerülésig gyakorlunk. Ez az egész nemcsak a csillogásról, hanem a kőkemény munkáról és a rengeteg önfeláldozásról szól. De megéri, és csak azt tudom tanácsolni, hogy bárkinek bármilyen álma van, küzdjön meg érte, és az valóra fog válni.
Neked melyik álmod nem vált még valóra?
Hát van még pár, például szeretnék piacra dobni egy saját divatmárkát, természetesen kizárólag lányoknak. De annak is nagyon örülnék, ha színészként is bizonyíthatnék. Nem feltétlenül romantikus, hanem inkább akciószerepekre vágyom, de ha Borat tenne ajánlatot, azonnal igent mondanék.
Akció és humor?
Így van. Borat szerintem zseniális fickó és hihetetlen, hogy mennyire intelligens! Az akciófilmek pedig mindig is vonzottak. Bármit képes lennék bevállalni, nem vagyok félős - csak halakat ne kelljen megérintenem.
Halakat?!
Igen. Tudom, hogy nevetséges a fóbiám, hiszen Barbadoson nőttem fel, ahol gyerekként folyamatosan a vízben áztunk - de mindig is utáltam a halakat. Rengetekszer haraptak meg és jöttek annyira közel búvárkodás közben, hogy majdnem elájultam. Szóval, igen, bevallom: tengerparti gyerek létemre félek a halaktól. Ezért soha nem is megyek nyílt vízbe, hanem inkább medencében fürdöm.
Van más sztárallűröd is?
Ez egyáltalán nem sztárallűr - inkább úgy fogalmaznék, hogy egy kicsit ketyegek... De vállalom, hiszen egyikünk sem tökéletes...
|